Sokunk elméjében élénken élnek gyermekkorunk mesebeli képei a legendás barátokról: Lassie és Timmy, Dorothy és Toto vagy éppen Snoopy és Charlie Brown személyében. Sőt, valószínűleg nekünk magunknak is kedves emlékeink vannak kiskori kedvenceinkről. De valóban jó párosítás a gyermek és a kutya? Ez sok mindentől függ.

Idehaza nem találtam efféle statisztikát, mindenesetre beszédes adat, hogy az Egyesült Államokban a háztartások 45 százaléka kutyatulajdonos. Ez amellett, hogy az ebek a legnépszerűbb háziállatok, azt is jelenti, hogy az USA lakosságának fele rendelkezik kedvenc négylábúnkkal.

A közös élet pozitívumai és buktatói

Teljesen természetes, hogy a gyerekek vonzódnak a kutyákhoz, és sok eb is élvezi az ő társaságukat. A háziállatok és a gyerekek együttes felnövése számtalan pozitív vonást hordoz magában. Az American Academy of Child & Adolescent Pszichiátria úgy nyilatkozott ennek kapcsán, hogy a családban nevelt állatok

• empátiára tanítanak,
• szeretetre és hűségre nevelnek,
• emelik az önbecslésünket,
• fizikailag aktívan tartanak, ezáltal jótékony hatással vannak az egészségre,
• felelősségre tanítanak,
• minőségi időt biztosítanak,
• hidat teremtenek az ember és a természet között.

Sajnos azonban, mint mindennek, a gyerek-kutya kapcsolatnak is vannak árnyoldalai. A kutyaharapások elszenvedői ugyanis nagyrészt kiskorúak. A statisztikát tovább rontja, hogy a gyermekek – a felnőttekkel szemben – sokkal nagyobb eséllyel szenvednek el támadást arcon, nyakon, fejen. Egy kutya agressziója ugyanakkor súlyos következményekkel járhat pszichikailag is egy növésben lévő szervezet számára. A gyermekben ugyanis egy életre az rögzülhet, hogy féljen a kutyáktól.

Érdemes néhány szót ejteni a másik oldalról is. Rengeteg kutya imádja a gyerekeket, azonban sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni ezzel kapcsolatban egy-két dolgot. A kicsik hirtelen mozgása, az általuk kiadott hangos és magas hangok elképesztő módon zavarják az ebet.

Továbbá egy gyermek úgy tekint a kutyára, mint egy plüss játékra. Ez abból is fakad, hogy nem alakultak ki még nála a kognitív képességek, így az empátia sem. Ezáltal pedig agresszióját egyelőre nem tudja kontrolálni, ami akár a játékpartnerre is irányulhat. Mindez egy plüss mackó tekintetében talán nem akkora tragédia, de egy élőlény kapcsán már igen.

Gyereket és kutyát is szeretnék, mi a teendő?

Mindezek ellenére a gyermek és kutya együttes nevelése nem megoldhatatlan feladat. A hangsúly mindig a felügyeleten legyen! Még ha tökéletesen meg is bízol a kutyádban, akkor se hagyd soha egyedül a gyerekkel. Ez mindkét fél biztonságát szolgálja. Tanítsd meg a gyereket rá, hogy soha ne tegye közel az arcát az ebhez. A kutya számára pedig állíts fel világos szabályokat a kicsivel való viselkedés kapcsán.

Mindig lépj közbe, ha annak a jelét látod, hogy a játék kezd eldurvulni. Magyarázd el a gyermeknek, hogy ne zavarja az alvó, evő vagy kölykével foglalkozó állatot. Tanítsd meg neki továbbá, hogy ne használjon hangos szavakat, és mindig kérjen engedélyt, ha idegen kutyát szeretne megsimogatni.

Ha az eb a gyerek megszületését követően érkezik a családba, akkor érdemes már a fajtaválasztásnál a nyugodt, csendes, gyermekszerető kutyákat preferálni. Ne felejtsd el, hogy egy kölyökkutya nevelése sokkal több időt és odafigyelést követel meg tőled, mint egy felnőtt állat tartása.

Mindig gondold át, hogy a gyereknevelés mellett jut-e elég időd egy blökivel való törődésre is. A felelősség súlya ugyanis ilyen esetben duplán rád nehezedik: mind a gyermek, mind pedig a kutya boldog jövője a te kezedben van.