Minden jól nevelt kutya taníttatása elkezdődött valamikor, egyik eb sem születik meglévő tudással. Noha léteznek könnyebben nevelhető, a vezényszavak megtanulására fogékonyabb fajták, alapvetően minden kutya tanítható.

Mielőtt tanítani kezdjük ebünket, érdemes néhány íratlan szabályt megfogadnunk. Csak addig foglalkozzunk a blökivel, amíg ő is élvezi, játéknak tekinti. Amennyiben kezdi elveszíteni a lelkesedését, úgy aznapra függesszük fel az oktatást, hagyjuk pihenni. Mindig jutalmazzuk az állatot, ne a rossz cselekedetet büntessük a foglalkozás során, hanem a jól kivitelezett feladatot értékeljük.

Fontos, hogy motiváljuk a kutyát, és a jutalomfalatnál nehezen találni megfelelőbb motivációs eszközt egy eb számára. Fontos továbbá az is, hogy az okításra szánt idő legyen nyugodt, zavarmentes. Igyekezzünk olyan helyet keresni, ahol kettesben lehetünk a négylábúval, nem zavarnak sem más kutyák, sem egyéb környezeti zajok, zavarforrások minket.

Az ül vezényszó elsajátítása pozitív visszacsatolással

A mozdulatsor elsajátításához használjunk jutalomfalatokat, például egy-egy szem száraz kutyatáp is megteszi. (Noha bármilyen apró ropogtatnivaló kiválóan tud szolgálni dicséretünk kifejezésére, arra azért figyeljünk, hogy ez ne édesség legyen!)

Első lépésként szagoltassuk meg a jutalomfalatot az ebünkkel, majd lassan húzzuk felfelé a kezünket az állat fejénél magasabbra! A kutya egy pontig állva, majd leülve fogja követni tekintetével a kezünket, pusztán azért, mert egy bizonyos magassági pont után kényelmesebben néz ülve felfelé. Ahogy kutyusunk leült, mondjuk ki az „ül” vezényszót, és adjuk át neki a jól megérdemelt jutalomfalatot.

Amennyiben a blökinket izgága természettel áldotta meg az ég, és inkább felugrál a díjért, minthogy leülne, akkor finoman segíthetünk neki a mozdulatsor kivitelezésében. A következőket tegyük: egyik kezünkkel támasszuk meg a kutya állát, majd másik kezünkkel gyengén nyomjuk lefelé a farát! Amennyiben sikerül elérni a kívánt testhelyzetet, adjuk át neki a falatot az „ül” vezényszó elhangzása mellett! A mozdulatsort addig gyakorolhatjuk, míg az állat nem unja már, azaz nem játéknak tekinti már a feladatot.

Gyakorlás zavaró tényezőkkel

Ha ebünk elsajátította a kívánt vezényszót, és minden esetben hallgat ránk, akkor kimerészkedhetünk egy kicsit nehezebb terepre. Próbáljuk meg olyan helyen kiadni az ül parancsszót, ahol az állatot aktív ingerek érik! Például kutyasétáltatás közben a parkban, a városban egy gyalogátkelő előtt, vagy egy esti kocogást követően, ahová magunkkal vittük a blökit is.

Azonban ne feledkezzünk meg a jutalmazásról a nehezített körülmények között sem! Minden alkalommal, amikor ebünk engedelmeskedve a vezényszónak leül, dicsérjük meg, és adjunk neki egy kis finomságot.

Amennyiben kedvencünk már tökéletesen elsajátította az ül parancsszót, és minden körülmények között hallgat ránk, akkor lassan-lassan elhagyhatjuk a falatokat. Ilyenkor egy ideig még paskoljuk meg az oldalát, vakarjuk meg a füle tövét vagy simogassuk meg a buksiját, hogy érezze: jól és nem hiába dolgozott.

Végül álljon itt néhány gyakorlati tanács, mellyel hatékonyabbá tehetjük a tanulást. Mindig a tetőfokon fejezzük be a gyakorlást! Ahogy érezzük, hogy lankad a kutya figyelme, ahogy látjuk, hogy elkalandozik, ne erőltessük tovább az aktuális vezényszó tanulását! Így az eb pozitív élményekkel fejezi be az „órát”. Sose dicsérjük agyon a kutyát, mert ezzel elvonjuk a figyelmét a feladatról. A legfontosabb pedig, hogy végig legyünk nagyon türelmesek az állattal, érezze, hogy partnerek vagyunk a feladat végrehajtásában, így elkerülhetjük a kényszer érzésének kialakulását.