Hányszor hallottuk már azt a mondatot, hogy nem szabad az ebtől félni, mert azt az állat megérzi. Ennek következtében domináns lesz és nekünk támad. Valóban olyan szuper képességekkel rendelkeznének a kutyák, hogy képesek megérezni, ha egy ember tart tőlük?

Első körben nem árt tisztázni, hogy az ebek igen jó megfigyelők és igen tanulékonyak. Roppant jól értenek a nem verbális jelekből, a hanghordozásból és ezekhez természetesen hozzáadódik nagyszerű szimatuk is.

Valóban a szaglásukkal azonosítják a félelmet?

Kedvenced valószínűleg nem tudja pontosan kiszimatolni a félelem illatát. Mindazonáltal nagyon határozottan azonosítják, értelmezik és kombinálják az emberi érzelmeket és szavakat. Tehát nem csak felfognak egy-egy momentumot, de képesek arra, hogy összességében tekintsenek az egyes eseményekre.

A félelem az emberi szervezetben megemelkedett adrenalin termelést és verejtékezést vált ki. A kutyák kifinomult szaglószervüknek köszönhetően megérzik a túlzott hormontermelést. (Ez a jellemvonás talán az ősidők evolúciós hagyatéka, amikor az ember és az eb még együtt vadászott. Amikor az ember izgatottan megpillantotta a zsákmányát kutyája ezekből a jelekből következtethetett arra, hogy ugrásra készen kell állnia.)

Ahogyan fent is említettem, szőrös barátaink kitűnően olvasnak a nem verbális jelekből, az emberi testbeszédből. A félelem rengeteg automatikus izomrángást vált ki mind az arcon, mind a test többi részén. Ha ehhez hozzáveszed a félelem, feszültség közbeni hangremegést, hangszínváltást, akkor kijelenthető, hogy nyitott könyv vagy egy kutya számára.

Tehát: verejték- és egyéb hormonillatok, izomrándulások és megváltozott hangszín, hanghordozás. Ezek azok a jelek, amikből egy eb képes kikövetkeztetni, azt, ha valakinek a közelében inába szállt a bátorsága.

Elrejthető a félelem egy kutya elől?

Adódik a kérdés: Becsapható-e a kutya szimata és megfigyelőképessége? Figyelembe véve, hogy a testünknek nem tudunk parancsolni, hogy ne verejtékezzen, a hangunk és izmaink remegését nem vagyunk képesek kontrollálni, így érzéseinket gyakorlatilag lehetetlen elrejteni egy kutya elől. Ez már csak azért is embert próbáló feladat, mert háziasítása óta arra trenírozzuk, hogy ezeket az apró, sokszor láthatatlan jeleket felfogja és értelmezze.

Ha maximálisan nem is vagy képes érzéseidet eltitkolni egy eb elől, lényeges, hogy próbálj megtenni mindent a nyugodtságod megtartása érdekében, ha egy idegen kutya tartózkodik a közeledben.

Soha ne nézz egy idegen kutya szemébe. A szemkontaktus az embereknél a bizalom és a tisztelet jelen. Egy idegen eb azonban a dominancia kifejezésére használja azt.

Vegyél néhány mély lélegzetet és igyekezz megnyugodni. Ez segíthet ellazítani az arc- és testizmaidat, így a testbeszéded harmóniát sugározhat a kutya felé.

Lassan és megfontoltan mozogj. Az ebet idegesítheti, támadásra sarkallhatja a gyors, kiszámíthatatlan mozgás. Kerüld a provokációt, ne nyúlj a feje, szája, orra felé, mert ezeket a mozdulatokat a dominancia kimutatásának jeleként értelmezheti.

Ne kelts zajt. Néhány állat – leginkább azok, amelyek nem szokták meg az ember közelségét – elriasztható némi zajkeltéssel. A kutya nem ilyen. A csörömpölés, a kiabálás, a sikítozás inkább ingerli az állatot. Ezek a hanghatások élesítik benne a ragadozóösztönt, és arra késztetik, hogy megragadja, megrázza az előtte lévő prédát. Ezért mindig próbálj csendben, de határozottan, kiszámíthatóan mozogni, úgy, hogy végig az állat látóterében maradj.