A rekkenő meleg beálltával egyre több kutyatulajdonos számol be róla, hogy reggelre a kertje csatatérré változott. Lövészárkokként tátongó gödrök éktelenkednek minden irányban, ahol este még a veteményes pompázott.

Miért éreznek csillapíthatatlan késztetést az ebek az éjszakai gödörásásra, és mit tehetünk ellene? Félrenevelést jelent, ha sehogy sem vagyunk képesek eltiltani az állatot az örökös kaparástól?

A vadászkutyákkal, kotorékebekkel, de más fajtával rendelkező gazdik is gyakorta beszámolnak róla, hogy kedvenceik – leginkább az éjszakai órákban – ordas gödröket ástak a kertben. A történetekben közös pont szokott lenni, hogy bármennyire is próbálják leszoktatni a kutyát ez irányú tevékenységéről, az sikertelennek bizonyul.

Mit tegyünk a gombamód szaporodó gödrök ellen?

Érdemes az árokásás problémáját több oldalról is megvizsgálni. Sok esetben ugyanis a kutyának nemes egyszerűséggel melege van, és a kikapart gödörbe fekszik hűsölni. Ilyenkor ellenőrizzük, hogy kinti fekhelyét, kutyaólját nem tűzi-e annyira a nap, hogy az diszkomfort érzetet okoz az állatnak.

Egyes szigetelt kutyaházak annyira át tudnak melegedni, hogy még napnyugta után is elviselhetetlen bennük a hőmérséklet. Ilyenkor érthető okból az eb máshol fog enyhítő hűvöset keresni magának. Megoldásként igyekezzünk úgy elrendezni a kutya helyét, hogy az egész nap árnyékban legyen, friss vize reggelig kitartson!

Amennyiben helyének átrendezésével megszűntek a problémák, úgy biztosak lehetünk benne, hogy a gödörásás oka a kutyánk hűsölése volt. Mi a helyzet azokkal az ebekkel, akik nem a meleg időjárás miatt kaparnak?

Mit tehetünk, ha semmi nem segít?

Egy vizslatulajdonos arról számolt be, hogy rendszeresen 4-5 új gödröt fedez fel, miután hosszabb-rövidebb idő után kinéz a kertjébe. A blökit minden nap megfuttatja, foglalkozik vele, egyszóval tisztában van vele, hogy egy vadászkutya tulajdonosa. Ennek megfelelően igyekszik is kielégíteni az állat mozgásigényét.

Sajnos pusztába kiáltott szó az eb kifárasztására fordított igyekezet: a lyukak száma nem csökken. A gazdi elmondása szerint hiába szégyelli magát a kutya az egyenként 40 centi gödrök kiásásának számonkérésekor, a jelenség nem szűnik meg. A tulajdonos végső elkeseredésében már azon gondolkodik, hogy lebetonozza a kertet, ugyanis fél, hogy valaki előbb-utóbb kitöri a bokáját a kutya munkájának eredményeképpen.

Fontos azonban, hogy megértsük, az eb nem kifejezetten a gazdi bosszantása miatt kapar. Sőt, bizonyos fajtáknál, így a vadászkutyáknál, kotorékebeknél mi emberek erősítettük ezt a tulajdonságot a tenyésztés során.

Így ezek az állatok nem „rászoktak” a gödörásásra, hanem génjeikben van a késztetés erre. Ebből következően a leszoktatás is igen embert próbáló feladat lehet, ha egyáltalán nem hiába fáradozunk vele.

A legokosabb, ha már kutyavásárlás, illetve befogadás előtt alaposan tájékozódunk a fajta tulajdonságait illetően. Így elkerülhető lehet, hogy olyan ebet fogadjunk az otthonunkba, melynek lételeme az örökös ásás, kaparás. Megoldást nyújthat az is, ha éjszakára behívjuk a blökit a házba. Noha ez nem minden kerttulajdonos számára megoldható, de ha elszeparáljuk kedvencünket az udvartól, azzal nagyban csökkenthetjük a gödrök kialakulásának esélyét. Az eb könnyedén hozzászokik a „kétlaki” élethez, nem fog problémát okozni neki, hogy éjszakai nyughelye nem a kertben van.

Végezetül pedig: futtassuk meg gyakran az ebünket! Mint láthattuk, bizonyos fajtáknál tökéletes megoldást ez sem fog nyújtani, de ha csak egy-két lyukkal kevesebbet is kell beásnunk, már megérte az erőfeszítést.