Valóban képesek a kutyák kiszagolni a rákot?

Kutya kiszagolja a rákot

Az ebek orra merőben másként működik, mint az embereké. Ennek a funkciónak a gyökereit a múltjukban találjuk, hiszen a kutyák őseinek nagy távolságokat kellett bejárniuk az élelemszerzés érdekében. Orruk ezenkívül információk kiszűrésére is képes a felszabaduló feromonokból. A kutya a szagmintából fel tudja mérni a környezetében lévő élőlény egészségi és érzelmi állapotát, illetve azt, hogy veszélyt jelent-e számára a szemben álló.

Többek között ezért a szuper képességért háziasította az ember sok-sok évvel ezelőtt a kutyát: kitűnő szaglásuk segítség volt a vad fellelésében, nyomon követésében.

Van-e bizonyíték arra, hogy a rákot is megérzik?

Néhány évvel ezelőtt egy kísérlet keretein belül három német juhászkutyát képeztek ki arra, hogy egy prosztatarákban szenvedő férfi vizeletében képesek legyenek kiszagolni a betegség jelenlétére utaló vegyületeket.

A trenírozást követően 900 embertől vettek vizeletmintát. A mintaadók közül néhánynak prosztatarákja volt, a többiek egészségesek voltak. A kutyák kiemelkedően teljesítettek, a három eb közül az egyik 100 százalékos eredményt ért el a teszt során. A kísérlet rámutatott, hogy az ez irányú kutatások nagy jövő előtt állnak. Ugyanis sokszor még a korszerű diagnosztikai eszközök sem képesek 100 százalékban feltárni egyes betegségeket.

De hogyan képesek a kutyák ilyen teljesítményre?

Hogyan lehetséges, hogy a rák jelenlétét ennyire biztosan képesek kiszagolni kedvenceink? A rákos sejtek különböző vegyületeket állítanak elő. Ezek a vegyületek az egészséges sejtekben nem találhatók meg. (Ezen a ponton érdemes eljátszani a gondolattal: Vajon mit lenne képes még mesélni neked a kutyád a szagmintádból, ha kommunikálni tudna veled?)

Az ebek szaglóképességeinek rákdiagnosztikában történő felhasználása jelenleg a következő szinten tart. A kutatóorvosok igyekeznek a különböző rákfajtáknál specifikusan, az egyes válfajokra jellemző vegyületeket kimutatni. Azt követően, hogy az adott betegségre jellemző vegyület meghatározásra került, a kutyáknak megtanítják annak illatát kiválasztani számos más minta közül.

Az állatokat addig edzik, amíg biztos orral képesek nem lesznek megjelölni a rákos sejtek által kiválasztott vegyületmintát. Ezután a kutyák arra irányuló képzést kapnak, hogy jelezzenek, ha a vegyület jelen van (például ugassanak egyet a találatnál).

Napjainkban a kutatások arra irányulnak, hogy az ebek által elsajátított képességeket hogyan lehetne klinikailag, illetve a megelőzésben alkalmazni. Az optimális persze az lenne, ha a háztartásokban élő kutyák már kölyökkorukban elsajátítanák a rákdiagnosztizálási tulajdonságot. Így a korai stádiumban lévő betegség kiszagolására is képesek lennének, ami óriási segítség lenne az emberiségnek. Sok esetben ugyanis az időben diagnosztizált rákbetegség gyógyítható.

Függetlenül attól, hogy rákos betegséget szagolnak ki, segítenek az autizmussal élő személyeknek, megtalálják a romok alatt rekedt embereket, vakokat vezetnek, gondoskodnak a poszttraumás stresszesekről a pánikroham bekövetkeztekor, vagy csak összenyalják a kezünket, a kutya valóban az ember legjobb barátja. Ezt pedig már megszámlálhatatlan alkalommal bizonyították közös történelmünk során.

Azzal a célzattal édesgettük magunk mellé az ebet az emberiség hajnalán, hogy orrunk legyen az orrunk helyet, és szagolja ki helyettünk a vad nyomát. Sok-sok ezer évvel a háziasítás után – legyen bármilyen fejlett technika is a kezünkben – úgy tűnik, hogy még mindig nem vagyunk képesek boldogulni mancsos barátunk segítsége nélkül.

Facebook

You May Also Like