Amilyen a gazda, olyan a kutyája?

Amilyen a gazda, olyan a kutyája

Úgy tartja a népi hiedelem, hogy az eb az együttélés során egyre inkább kezd hasonlítani a gazdájára, míg végül egészen olyanná nem válik, mint ő. Ha a gazda agresszív, az állat is az lesz. Ha szelíd, csendes, visszahúzódó, akkor előbb-utóbb kedvencén is meg fognak mutatkozni ezek a jegyek. Hasonlíthat-e egyáltalán a kutya a gazdájára, és ha igen, hogyan? Külsőre? Belsőre? Esetleg mindkettőben?

A ma már meghaladott elképzelések szerint egykor a kutyák – ahogyan farkas őseik is – falkában éltek, ahol a mindennapokat az agresszió szabta rangsor határozta meg. Ez a nézet azonban (többek között magyar etológus szakembereknek köszönhetően) az idők során megdőlt. Az állatok megfigyelésénél elkövették azt a hibát, hogy nem természetes közegükben, hanem fogságban vizsgálták őket. A fogságban tartott állatok ugyanis merőben másként viselkednek, mint szabadon élő társaik.

A farkas falka egyedei ugyan hierarchikus csoportokban élnek, de ezt inkább a családban betöltött funkció, mintsem az agresszió határozza meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a falkán kívülállókkal ne alakulna ki élet-halál harcig menő konfliktus.

A kutyáknál ez a jellemvonás akképpen módosult, hogy képesek más fajhoz tartozó egyedeket is a családjuknak tekinteni, és családtagként kezelni. Megfigyelhető, hogy az ebek – az embereken túl – igen gyakran nemhogy elfogadják, de családtagként viszonyulnak a velük egy háztartásban élő más állatfajokhoz is.

Szocializáció és alkalmazkodás

Mindez azért lehetséges, mert az ebekre igen magas szocializációs képesség, mélységes empátia és alkalmazkodás jellemző. (Nem véletlen a mondás: Ha egy éhező kutyának egyszer enni adsz, az örökké hálás lesz neked.) Ezek a képességek pedig az együttélés során elvezetnek oda, hogy a kutya elkezdi utánozni a gazdáját. Mind szószerinti, mind pedig átvitt értelemben is.

Biztosan sokaknak szemet szúrt már, hogy egy túlsúlyos kutyatartó ebe is cipel megával némi plusz kilót. Ahogyan az is megfigyelhető, hogy a depresszióra hajlamos, halk szavú gazda négylábúja is bágyadt, visszahúzódó természetűvé válik.

Állatok viselkedésével foglalkozó szakemberek jegyezték le, hogy a járásukban korlátozott személyek kutyái a pórázos séták alkalmával felveszik a gazda ritmusát. Az állatok nem húznak, nem ugrálnak fel, tekintettel vannak a gazdi lassú lépteire. Magyarán az eb alkalmazkodik a családtagokhoz. Ez a tulajdonság pedig fejlet empatikus képességekre utal, mely csak a kutyánál figyelhető meg.

Egy farkast, macskát, papagájt akármennyire is szoktatunk magunkhoz, tőlük hiába is várnánk el ilyen magas szintű alkalmazkodásra való készséget.

Do as I do, azaz tedd, amit én

Egy állatok számára kidolgozott pszichológiai teszt – do as I do (tedd, amit én) – során jórészt csimpánzokat és delfineket sok-sok hét alatt megtanítanak arra, hogy utánozzák az idomítójukat.

A fent említett magyar etológus csoport elvégezte ezt a kísérletet ebekkel. A kutyák a többi állattal ellentétben roppant hamar elsajátították az utánozáson alapuló feladatokat. A kísérletben a kutatók megfigyeltek még egy érdekességet a gyors tanulás mellet. Az ebeknél nem (vagy nem kizárólag) a jutalom volt a motiváció, hanem maga a tanulásélmény is szerepet játszott.

A kutyák utánzása tehát nem majomkodás, cselekedetüket környezetükbe történő beolvadásuk, illetve összetett gondolkodásuk sarkallja. Megértik, elfogadják és alkalmazkodnak hozzá, ha a gazdi lassú járású, sokáig alszik, vagy éppen későn jön haza.

Ezek után légből kapott-e az a megállapítás, hogy amilyen a kutya, olyan a gazdája? A fenti sorokat olvasva szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy ebünk figyel és megért minket, alkalmazkodik környezetéhez és fogadott családjához.

Facebook

You May Also Like